Vinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.x
Köszöntjük olvasóinkat a Bajai III. Béla Gimnázium diáklapjának, a Bélapnak az oldalán!

Uncategorised

Őszinte érzelmek, valódi problémák, avagy mi történik, ha a politika és a szerelem találkozik?

2019. november 19-én a Bajai Városi Színházteremben Leonyid Zorin Varsói melódia című dramatikus-romantikus színművét láthattuk, melynek (fő)hőseit két tehetséges és elismert fiatal színész, Tompos Kátya és Adorjáni Bálint alakították. Az előadók nagyszerű játéka, az érdekes, magával ragadó történet és nem utolsósorban a felújított, jól felszerelt színházterem tette lehetővé azt, hogy ilyen csodálatos művészeti élményben lehetett része a nézőközönségnek (és természetesen ezúttal is teltházzal kellett számolniuk a szervezőknek).

A történet 1947-ben kezdődik, nem sokkal a második világháború után. Az emberekben még elevenen él az előző évek borzalmainak emléke. A Szovjetunió nagyhatalommá válása és a sztálini diktatúra az ideérkező külföldiekben még jobban erősítette a félelem érzetét.

 A Varsói melódia két (fő)szereplője, Helga és Viktor, egy véletlen folytán, a moszkvai Zeneakadémián, Chopin-koncerten találkoznak. A férfi borászati karra jár, a hölgy pedig énekesnek tanul. Szinte az első pillanattól érezhető közöttük a vágy, melyből kis idő és néhány randevú elteltével őszinte, igaz szerelem szövődik. Ám az akkori Szovjetunióban tiltották a más nemzetiségűekkel történő házasságot. Helga diplomájának megszerzése után visszatér szülőhazájába, Lengyelországba. Tíz év elteltével Varsóban találkoznak, immár mindketten karriert építettek és házasságban élnek. Vajon tudnak-e parancsolni érzelmeiknek, vagy hivatásukat, elismert társadalmi pozíciójukat, sikerüket helyezik előtérbe?

A cselekmény középpontjában a szerelemért folyó küzdelem és annak viszontagságai állnak. Ez a téma mindig is népszerű volt, emiatt rengeteg alkotás épül köré. Azonban belátható, hogy a szerző nem általános módon oldja meg, ugyanis olyan társadalmi-politikai helyzetet szemléltet, amelyben lehetősége van teljesen egyedit alkotni. A megszokott boldogság-elválás tematikát átszövi humoros elemekkel, váratlan fordulatokkal. Azzal, hogy helyet kap a komikum is ebben az elsőre ijesztőnek tűnő háború utáni korszakba, sokkal közelebb kerül a történet a nézőhöz.

A színészek választásánál nagyon jól sikerült dönteni. Kifejezetten testhezálló az általuk alakított szerep. Talán azért is ilyen könnyen megszerethető előadásról van szó, mert mindketten pozitív értékeket képviselnek, egyikükre sem lehet azt mondani, hogy negatív karakter lenne. Igazából ők a szerelem és az akkori politika áldozatai. Helga művészetérzékeny, tehetséges és céltudatos lengyel hölgy, aki Moszkvába jár tanulni. Igaz, a nyelvben még vét hibákat, de alapvetően nagyon művelt. Jellemében fontos szerepet játszik a félelem. Viktor hozzá képest szinte teljesen más világ. Harcolt a szovjetek oldalán, annyi szörnyűséget látott és átélt, hogy már szinte semmitől sem retteg.

Összességében úgy gondolom, egy jól megszervezett és kidolgozott darabról van szó, amely próbálja hitelesen ábrázolni a korabeli világ egy részét. Sosem veszít aktualitásából, ugyanis az érzelmek és a karrier mindig jelentős szerepet töltenek be az emberek életében.

Képek forrása: http://puskelzsolt.com/galeria/varsoi-melodia-orlai-produkcios-iroda-hatszin-teatrum

 

 

Kiss Enikő

 

Itália, te csodás!

Az őszi szünetben az iskolából igen sokunknak lehetősége volt részt venni egy olaszországi utazáson. Csodás élményekben lehetett részünk.

A buszról leszállva Triesztben az első meglepetés, ami ért minket, az időjárás volt. Mi hosszú, őszi ruhában érkeztünk a ragyogó napsütésbe, az olaszok pedig fürdőruhában napoztak, vagy úszkáltak a tengerben. Itt bejárhattuk a szépséges Miramare kastélyt. Este a szállásunkon elfogyasztottuk első paradicsomos tésztánkat, amely azután minden további napon is a vacsoraasztalunkra került, ám meglepő módon még ezt is változatosan tudták elkészíteni.

Bejártuk Toszkána főbb városait. Velencében, miután átverekedtük magunkat az éppen akkor tartott maratonon, megnézhettük a város legnagyobb látványosságait: köztük a Sóhajok hídját, a Szent Márk teret és a Dózse palotát. Majd hajóra szálltunk és Ravenna felé vettük az irányt, hogy meglátogassuk Dante sírját.

Másnap Firenzébe vitt az utunk, ahol elképesztő csodákat tekinthettünk meg, a Firenzei Dómot, a Ponte Vecchiót, az Uffizzi képtárat, és még sok más egyebet.

A következő napon a szakadó eső sem gátolt meg minket abban, hogy Pisában meglátogassuk a Csodák terét, és felmenjünk a híres ferde toronyba. Bőrig ázva, de még mindig lelkesen mentünk innen tovább Siennába, egy rövidebb városnézésre.

 

Utolsó napunkon még megálltunk Veronában, hogy bejárjuk az Arénát és megálljunk a bizonyos erkély alatt, egy kis üzenetet hagyni Júliának. Majd nem volt más hátra, mint elindulni hazafelé. Hogy ne unatkozzunk, idegenvezetőnk egy kvízt állított össze számunkra, melynek végén mindenki kapott egy kis jutalmat. Az út során moziztunk is egyet közösen, mindenki nagyon jól szórakozott a Shrek első részén. Mikor a hajnali órákban visszaértünk Bajára, mind fáradtan, de élményekkel tele indultunk haza. Az utazás nem lett volna ilyen remek a jó társaság nélkül, a közel 60 fős csapatunk a végére egészen összekovácsolódott.

Köszönet illeti Banga-Burány Teréz tanárnőt, aki mindezt megszervezte nekünk!

Én nagyon remélem, hogy lesz még hasonló alkalom meglátogatni ezt a különleges országot, hiszen oly sok még ott a látnivaló. És arra biztatnék mindenkit, hogy legközelebb tartsatok ti is velünk!

 

Siket Emma